Nehezen képzelhető el úgy nap, hogy valamilyen csomagolóanyaggal ne kerüljünk kapcsolatba, elég csak az élelmiszerekre, vagy a háztartási hulladékunkra gondolnunk, és akkor még nem is beszéltünk a különféle internetes rendelésekről, ruhák, műszaki cikkek, kozmetikumok stb. végeláthatatlan csomagolóanyag használatáról…
Napjaink fogyasztás-orientált világában a túlcsomagolás folyamatosan jelenlévő problémává vált, amely szükségtelen pazarláshoz és környezeti aggályokhoz vezethet.
A papír, a műanyag, sőt a textil csomagolóeszközként való használata egyaránt jelentős hatást gyakorol a környezetre.
Ezért az Európai Bizottság csomagolási és csomagolási hulladékról szóló rendeletjavaslatot készített elő (Packaging and Packaging Waste Regulation – PPWR) a csomagolási hulladék csökkentése és a felesleges csomagolás elkerülése érdekében. A Bizottság javaslata szerint 2030-ra minden csomagolásnak újrahasználhatónak vagy újrahasznosíthatónak kell lennie, és a műanyag összetevők esetében nagyobb arányban kell újrahasznosított műanyagot tartalmaznia.
Az Európai Unióban jelenleg a teljes műanyag-felhasználás 40%-a és a teljes papírfelhasználás 50%-a csomagolási célokat szolgál. Ezeknek a mennyiségeknek a jelentős része, összesítve 36%-a vész kárba, azaz végzi a vegyes települési szilárd hulladékként.
Amíg a feleslegessé váló csomagolóanyagok 2009-ben 66 millió tonnát tettek ki, ez a szám, 2019-re már 78,5 millió tonnára rúgott. Ez egy lakosra levetítve átlagosan 173 kilogrammot jelent.
2020-ban Magyarországon az egy főre jutó csomagolási hulladék mennyisége (155 kilogramm/fő) az Európai Unió átlaga alatt volt, azonban mindig van hova fejlődni.
A fenti mutatók alakulásának a COVID-19 folyamatos hullámai sem kedveztek, hiszen az internetes vásárlások száma folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan az élelmiszeripari trendek is átalakultak, hiszen egyre kevesebben jártak éttermekbe, ezáltal a bevásárlásoknál használt csomagolóanyagok, szatyrok és dobozok száma is emelkedett.
További problémát jelentett az is, hogy az újrahasználathoz, újratöltéshez szükséges infrastruktúra ekkorra még nem épült ki. Ezek fényében határozott úgy az Európai Bizottság, hogy 2030-ig minden csomagolóanyagnak újrafeldolgozhatónak kell lennie, annak érdekében, hogy a kárba vesző mennyiséget csökkenteni lehessen.
Fontos tudni, hogy a műanyagtartalmú csomagolóeszközök használatával nő a legnagyobb mértékben a karbonlábnyomunk, hiszen ezen anyagok gyártási technológiája jár a legmagasabb nem megújuló erőforrás felhasználással. Minden tonna műanyag csomagolóeszköz előállítása során 1,8 tonna szén-dioxiddal kell megbirkóznia a környezetnek.
A műanyagból készült csomagolóeszközöket a sorban a papír és az üveg felhasználásával gyártott csomagolóanyagok követik: ezek előállítása során tonnánként 809, illetve 565 kilogramm szén-dioxid szabadul fel. A fa csomagolóanyagként való alkalmazása tonnánként mindössze 19 kilogramm CO2 kibocsátással jár. Az Eurostat jelentései alapján, ha a kontinens nem foganatosít azonnali intézkedéseket, 19 ország 2025-re elveszíti annak a puszta lehetőségét is, hogy a 2030-as iránycélok tarthatóak legyenek.
A csomagolóipari technológiákkal kapcsolatban is leszögezhető, hogy a nem megújuló energiaforrások takarékos és hatékony felhasználása kulcsfontosságú. Amennyiben ez nem valósul meg, 2030-ig további 66 millió tonna szén-dioxiddal terheljük mindannyiunk közös környezetét.
Tegyünk együtt a csomagolóanyagok pazarlása ellen és a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében, hiszen a tiszta környezet valamennyiünk közös érdeke!
Töltsd ki a kapcsolódó kvízt és nyerj környezettudatos ajándékokat!
Ezután
oszd meg a barátaid és ismerőseid körében a cikket, ők is értesüljenek a
csomagolással kapcsolatos tudnivalókról és vegyenek részt a játékban!
Sok
szerencsét kívánunk!
