Piros, illatos… és több ezer kilométert utazott? – Mit fizetünk valójában a korai gyümölcsökért?

Április van, és egyre több boltban, piacon feltűnik a piros, fényes, hívogató eper. A legtöbben ilyenkor már alig várják, hogy végre belekóstolhassanak a tavasz első gyümölcsébe – csakhogy amit ilyenkor kapni lehet, az többnyire még mindig nem hazai. A természetes szezon csak most kezd igazán beindulni, de a polcokon már hetek óta ott vannak az üvegházi, távolról érkezett gyümölcsök – nemcsak eper, hanem paradicsom, cseresznye, szeder is.

Egyre elérhetőbbek a „korai” zöldségek és gyümölcsök, de egyre fontosabb kérdés is, hogy milyen környezeti áron. Mert a korai frissesség mögött gyakran óriási energiafelhasználás, vízpazarlás, és hosszú szállítási láncok húzódnak meg – aminek hatása messze túlmutat azon, amit a pénztárnál fizetünk.

Üvegház vagy szabadföld? Nem mindegy, honnan jön

Az áprilisban elérhető eper nagy része még mindig nem szabadföldről, hanem fűtött üvegházból érkezik. Spanyolország, Olaszország, Marokkó, Hollandia – ezekből az országokból szállítják a gyümölcsöt, gyakran több ezer kilométerről. Hogy ez lehetővé váljon, az üvegházakat egész szezonban fűteni, világítani, öntözni kell, sokszor nem megújuló forrásból származó energiával, és gyakran túlhasznált vízkészletekből.

Mindez azt jelenti, hogy a február-márciusban (és sokszor április elején is) kapható eper több szempontból is nagy ökológiai lábnyomot hagy maga után: az előállítása és a szállítása során is jelentős kibocsátás, csomagolás és hűtési energia kapcsolódik hozzá.

Ezzel szemben a szabadföldi, helyi termesztés a természetes ritmust követi: a hazai eper ilyenkor, április végén–május elején kezd érni, és nincs szükség mesterséges fűtésre, sem hosszú szállításra. Ha ráadásul fenntartható módszerekkel, ökológiai gazdálkodásban termelik, a hatása sokkal kisebb a környezetre nézve.

Mi a gond a „műanyag alól” jött eperrel?

Egy szép, piros gyümölcs, amit már most megvehetsz, valójában gyakran:

• 2 000–3 000 km-t utazik, mire eljut hozzád – gyakran hűtve és fóliázva,
• nem éretten szedik le, hogy bírja a szállítást – ezért ízben is csalódás lehet,
• nagy vízigényű környezetben termesztik – olyan térségekben, ahol az ivóvíz is korlátozott,
• és műtrágyával, növényvédőkkel segítik a növekedését a gyors és tömeges hozam érdekében.

Ugyanez igaz a paradicsomra is: a márciusi-áprilisi bolti paradicsomok zöme üvegházból származik, és az előállítása akár 10–20-szor több energiát igényel, mint egy szabadföldi, hazai nyári termésé.

És mit tehetsz te, mint vásárló?

Szerencsére nem kell lemondani a finomságokról – csak érdemes egy kicsit figyelmesebben vásárolni.

Íme néhány apró, de hatásos szempont:

• Nézd meg a származási helyet a címkén. Ha magyar, az jó jel – de még jobb, ha helyi termelőtől, piacon vagy kosárközösségen keresztül vásárolsz.
• Várd meg a szezon igazi indulását. Májusban indul be a hazai eper, addig inkább almát, körtét, kompótot, fagyasztott gyümölcsöt érdemes választani.
• Ne dőlj be az illúziónak – a korai gyümölcs nem feltétlenül finomabb. Gyakran kevésbé érett, vízízű és táplálékértéke is alacsonyabb.
• Ha van kerted vagy akár egy erkélyed, termessz saját magadnak! Egy cserép eperpalánta vagy paradicsom balkonkertben is megél – és sokkal finomabb, amikor te szeded le.
• Ne csak az árat nézd – figyelj arra is, milyen áron került oda. Nem forintban, hanem kilométerben, energiafelhasználásban, vízben és kibocsátásban.

A természetnek is van szezonja – csak mi siettünk megint

A klímaváltozás, a fogyasztói elvárások, a „minden bármikor elérhető” szemlélet oda vezetett, hogy a mezőgazdaság is folyamatosan túlórázik. De ez az állandó sietség, a szezon megkerülése hosszú távon nem fenntartható. A korai gyümölcsök mögött túl sok láthatatlan költség húzódik – amit nem mindig pénzben fizetünk meg.