Április van, a hegyoldalak zöldülnek, virágba borultak a gyümölcsfák, és a hétvégi túraútvonalak megteltek hátizsákos kirándulókkal. Úgy tűnik, mintha idén sem lett volna igazi tél – vagy ha volt is, gyorsan és csendben tűnt el. Az elmúlt hónapok enyhesége után már márciusban megérkezett a tavaszi hangulat: pollenek, rügyek, sőt már fiókát nevelő madarak is jelezték, hogy valami eltolódott.
Sokan örülnek az egyre hosszabb túraszezonnak. Kellemesebb az idő, korábban járhatók az ösvények, kevesebb a sár, nincs hó vagy latyak, és már most lehet élvezni a természetet. Csakhogy ami nekünk kényelmes, az az élővilágnak egyre gyakrabban jelent komoly kihívást. Mert ez a tavasz nem teljesen természetes – hanem a klímaváltozás újabb, hétköznapi arca.
Korábban kezdődő szezon – megborult természetes ritmus
A statisztikák szerint hazánkban is folyamatosan emelkedik a tél végi és kora tavaszi átlaghőmérséklet. Ennek következménye, hogy egyre kevesebb a fagyos nap, hamarabb olvad fel a talaj, korábban kezd virágozni a növényzet, és már március elején megjelennek a rovarok, madarak, hüllők is.
Mindez elsőre nem tűnik rossznak, sőt a természet szerelmeseinek akár örömhír is lehet – de a természetet nem naptár szerint, hanem hőmérséklet alapján működik, és ha az „ébresztő” túl korán jön, annak komoly következményei lehetnek.
Miért lehet baj, ha korán jön a tavasz?
Az évszakok ritmusa évszázadok, évezredek óta hangolja össze a különböző fajok életciklusait. Ha ez a ritmus felborul, az könnyen elcsúszásokat okoz a táplálékláncban. Például, ha egy fa már márciusban virágzik, de a beporzó rovarfajai még nem jelentek meg, akkor elmaradhat a termés. Ha egy korán kikelő lepke nem talál ehető növényt, elpusztul. És ha egy madár a szokatlan meleg miatt idő előtt rak fészket, könnyen kifagyhatnak a tojások egy utólag visszatérő hideg éjszakán.
A természet számára az ilyen „időzítési hibák” sokszor nem kijavíthatók. És ehhez jön még hozzá az ember – aki, amint kisüt a nap, máris túrázni indul. Ami önmagában örvendetes, de ha a szabadban aktív emberek jelenléte már február–márciusban zavarja a pihenő, ébredező állatokat, az újabb stresszforrás lehet.
Mi történik most az állatokkal?
A tél korábban egyfajta nyugalmi időszak volt az erdők, mezők lakóinak. Most viszont már márciusban hemzsegnek az ösvények, és április elején sok helyen valóságos tavaszi „turistainvázió” indul. Ezzel párhuzamosan az állatok – vemhes őzek, fészekrakásra készülő madarak, éppen ébredő sünök vagy békák – egyre kevesebb zavartalan időhöz jutnak. A költési és szaporodási időszak különösen érzékeny, és ha egy fészekhez túl sokszor közelítünk vagy zajosak vagyunk, az akár a fiókák pusztulásához is vezethet.
A tél sem tűnt el, csak kiszámíthatatlanná vált
A legnagyobb gond nem is feltétlenül az enyhe március – hanem a kiszámíthatatlan kilengések. Egy meleg februárt hirtelen követhet egy márciusi fagy, ami elviszi a rügyeket, virágokat, és tönkreteheti a már aktív élőlényeket. A gazdák, kerttulajdonosok és méhészek már jól ismerik ezt a problémát, hiszen az egyre gyakoribb tavaszi „visszafagyás” sok éves munkát is tönkretehet. Az élővilág pedig – főleg az apró fajok – sokkal kevésbé tudnak alkalmazkodni ezekhez a hirtelen jövő szélsőségekhez.
De akkor most ne is túrázzunk?
Dehogynem! A természetjárás fantasztikus dolog – ha odafigyeléssel csináljuk. Nem az a baj, hogy egyre többen szeretnének túrázni, hanem az, ha figyelmetlenül, hangosan, vagy az élővilágra való tekintet nélkül tesszük. Sokan nem is tudják, mennyit számít néhány apróság, amivel elkerülhető a zavarás.
Így túrázz felelősen tavasszal:
– Maradj a kijelölt ösvényeken, hiszen a fűben, avarban már most is lehetnek fészkelő állatok vagy ébredező fajok.
– Kerüld a zajos társas kirándulásokat, különösen olyan helyeken, ahol érzékeny fajok élnek.
– Figyeld a természet jeleit, de ne nyúlj hozzájuk: ha fészket, kikelő fiókákat látsz, csak távolról csodáld meg őket.
– Ne hagyj szemetet, és lehetőség szerint ne hagyj nyomot magad után – most minden élőlény próbál energiát gyűjteni a szaporodási időszakra.
Egy korai virágzás is figyelmeztethet
A klímaváltozás nem mindig vihar formájában érkezik. Néha egy túl korán virágzó ibolya, egy februári kabát nélküli délután, vagy egy márciusi pollenhullám jelzi, hogy az évszakok határai elmosódnak. És ezzel nemcsak a természetnek, de nekünk is újra kell tanulnunk az alkalmazkodást.
