Az országban nem hozott magával LCD tv vásárlási lázat a digitális átállás. A brit családok még ma is inkább a több 10 éves készülékek előtt ülnek otthon esténként. A régi televíziók “életkora” sok esetben már a 40 évet is meghaladja. A hozzáállásuk környezetvédelmi, hulladékcsökkentési szempontból sem utolsó.
Nagy-Britanniában értéknek tekintik a régi, működő tévékészülékeket. Inkább megjavíttatják azokat, amíg csak lehet, ahelyett, hogy az első adandó alkalommal lecserélnék.
Ezen a digitális átállás sem változtatott. A folyamat az országban nem eredményezett kígyózó sorokat a műszaki és elektronikai cikkeket áruló üzletek előtt.
Az emberek az új, “trendi”, ugyanakkor esetenként elképesztő összegekbe kerülő síkképernyős plazma- és LCD-televíziók helyett maradtak a régi, jól bevált készülékeknél, amelyekhez vásároltak digitális jelátalakító dobozt (set top box), és így kifogástalan minőségben tudják nézni kedvenc műsoraikat.
A legidősebb tévékészülékként egy 65 éves darabot kapott fel korábban a brit sajtó. A tulajdonosa egy rádió- és televíziómérnök, aki alig fiatalabb a tévéjénél. Korábban ő maga végezte el egyébként a szükséges, mindössze apró módosításokat az 1946-ban gyártott televízión.
Ez a szemléletmód elsősorban nem azért jó, mert az esetenként már-már antik tévékészülékek jól mutatnak az elegánsan berendezett brit otthonokban, vagy mert emlékek kötődnek hozzájuk (pl. a nagymama első tévéje), esetleg mert pénzt spórolnak vele a családok. 
Hosszú távon ezeknél sokkal fontosabb, hogy azzal, hogy ezek a készülékek később válnak hulladékká, a környezetet is óvják. Egységnyi idő alatt kevesebb elektromos és elektronikai hulladék keletkezik, amely esetleg a hulladéklerakókba kerülve szennyezi a környezetet.
Bár a 65 éves tévé példája valószínűleg már extrém, és abban az ellenérvben is van igazság, hogy az idős készülékek energiafogyasztása általában jóval nagyobb az új, modern készülékekénél, ha már cserél az ember, és új készüléket vesz, fontos, hogy odafigyeljen annak fogyasztására is!
