A termékdíjas szabályozás nem újkeletű a hazai jogalkotásban. Az első környezetvédelmi termékdíj-kötelezettséget meghatározó törvény az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1992. évi XVIII. törvény volt, amely a motorbenzint és gázolajat határozta meg, mint termékdíjköteles termékeket, amelyek hazai előállítása vagy külföldről történő behozatala és értékesítése vagy saját célú felhasználása után keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettség. A törvény általános indokolása szerint az üzemanyagokra kivetett környezetvédelmi termékdíj célja egyrészt a környezeti terhelésnek a pénzbeni érzékeltetése és ezen keresztül egy ösztönző, szabályozó eszköz létrehozása, másrészről az ebből származó problémák kezeléséhez pénzügyi háttér megteremtése volt. “Ha a környezeti ártalmak előidézői nyomonkövethetőek a közgazdasági ésszerűség és a társadalmi igazságosság elve azt követeli meg, hogy károk megelőzését és felszámolását ne elsősorban az általános közteherviselés alapján oldjuk meg.”
1995-ben jelentős jogalkotási lépés volt a környezetvédelem területén a környezet védelmének általános szabályairól szóló, ma is hatályos 1995. évi LIII. törvény megalkotása, amely meghatározta a környezet használata után fizetendő díjak formáit. A környezet terhelését, igénybevételét csökkentő intézkedések fedezetét megteremtő díjak között létrehozta a 
környezetterhelési díjat, az igénybevételi járulékot, a termékdíjat és betétdíjat. Környezetvédelmi termékdíja kell fizetni a környezetet vagy annak valamely elemét a termék felhasználása során vagy azt követően különösen terhelő, veszélyeztető egyes termékek előállítása, behozatala, forgalmazása során. A környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó termékek körét, a díj mértékét, a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) határozta meg. A törvény célja volt, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét a termék előállítása, felhasználása során, vagy azt követően közvetlenül, illetve közvetve terhelő vagy veszélyeztető termék által okozott környezeti károk csökkentéséhez és megelőzéséhez szükséges pénzügyi forrásokat teremtsen, valamint járuljon hozzá a környezetszennyezés csökkentéséhez, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra irányuló tevékenységek ösztönzéséhez.
A Kt. 1995. szeptember 21-i hatályba lépésével bővült a termékdíjköteles termékek köre és részletesebben kerültek meghatározásra a termékdíjas szabályok a korábbi 1192. évi XVIII. törvényben foglaltakhoz képest. A Kt. a termékdíjköteles termékek közé sorolta az üzemanyagokon kívül a gumiabroncsot, a hűtőberendezést és a hűtőközeget, a csomagolóeszközt és az akkumulátort. A Kt. 2011. december 31-el történő hatályon kívül helyezéséig számos alkalommal módosult, melynek eredményeként bővült vagy éppen szűkült a termékdíjköteles termékek köre, az aktuális szakmapolitikai szempontoknak megfelelően.
Az jelenlegi termékdíjas szabályozást következő cikkünkben mutatjuk be: Termékdíjköteles termékek
