Nem lebomlik, csak szétesik, nagyon apró darabokra. A „lebomlóként” hirdetett műanyag zacskók nagy része ilyen. Így több kárt okoz a természetnek, mint a hagyományos, „nem lebomló” műanyag zacskó, amit egyébként újra lehet hasznosítani.
Nemrégiben amerikai kutatók hozták nyilvánosságra három évnyi munkájuk eredményét, amely szerint a polietilénből készült zacskók és palackok bomlását beindító, gyorsító adalékanyagok „hétköznapi szituációkban” (például oxigén jelenlétében, komposztálásnál; vagy anaerob környezetben, emésztőben, esetleg szemétlerakóban) nem működnek.
Általánosságban a műanyag zacskók teljes szétaprózódási ideje 300-400 év. Ezen annyira nem lepődünk meg, ha abból indulunk ki, hogy például a zöldségek, gyümölcsök milyen sokáig megőrzik a színüket, tehát a szerves anyagok is milyen hosszú idő alatt bomlanak le.
Végül az amerikai kutatók arra jutottak, hogy a műanyag hulladék okozta problémát csak megfelelő hulladékkezeléssel lehet megoldani.
A „lebomló” műanyag zacskó messze nem környezetbarát
Egyrészt azért, mert valójában nem lebomlik, hanem idővel alkotóelemeire esik szét. Ezt a folyamatot hivatottak beindítani, gyorsítani az adalékanyagok (pl. fémek), amelyek kapcsán az amerikai szakemberek nemrégiben a fenti megállapításaikat megfogalmazták.
Csak emlékeztetőül: a biológiai lebomlás természetes folyamat, amely során baktériumok és más organizmusok az anyagot levegő jelenlétében széndioxiddá, vízzé és ásványi sókká, levegő nélkül pedig metángázzá, vagy szénhidrogénekké alakítják.
Másrészt, mert az előállításához a Föld egyre szűkösebb kőolajkészleteit pazaroljuk. Ráadásul az ilyen „lebomlónak” hirdetett műanyag hulladék nem tisztán műanyag, és a benne lévő már többször is említett adalékanyagokkal (pl. fémekkel) szennyezi a hagyományos, „nem lebomló” műanyag hulladékot, és ezzel akadályozza annak újra történő hasznosítását.
Van azért valóban lebomló műanyag zacskó is
Többek között cukornádból készítenek ilyet. Előnye, hogy a komposztálás során valóban elbomlik. Az ilyen műanyag zacskó azonban nagyon drága, 
ráadásul nem is tartják a legjobb megoldásnak.
Egy nemrégiben megjelent életciklus elemzés alapján a szakemberek mindenképpen az újrahasznosított műanyagból készült zacskót preferálják: az első helyre teszik a legalább 80% újrahasznosított anyagot tartalmazó zacskókat, hiszen ezek előállítása jár a legkisebb energia-befektetéssel, és a legkisebb környezetszennyezéssel.
Csak a második helyre kerültek a valóban lebomló, pl. cukornádból készült műanyag zacskók, a harmadikra a normál zacskók, ún. „új” műanyagból, a negyedikre a papírzacskók, az ötödik helyre a biológiailag lebomló „alternatív műanyagból” készült zacskók (ezek a „széteső” változatok), és csak az utolsó, hatodik helyre a textil bevásárlótáskák (amennyiben azok egyutasak, azaz nem használjuk azokat újra), tehát ez utóbbiak.
Mi a megoldás?
A nulla műanyag hulladék. Nyilván, ez jelen pillanatban egy utópisztikus elképzelés, de a fentiek fényében tulajdonképpen miért ne törekedhetnénk rá mindannyian?
Olyan apró döntésekkel és lépésekkel, mint, hogy bevásárláshoz kosarat vagy textiltáskát viszünk magunkkal, a kevésbé csomagolt zöldségeket, gyümölcsöket választjuk, vagy éppen a nagyobb kiszerelésű termékeket, utántöltőket vesszük meg.
Nem attól leszünk környezettudatos polgárok, mert a műanyag táskánkra esetleg ez van írva. Sokkal többet teszünk a környezetünkért, ha a nap minden órájában figyelünk arra, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk magunk körül…
Forrás:
Ökobilanz von Tragetaschen, Eidgenössischen Materialprüfungs- und Forschungsanstalt (2014)
Umweltbundesamt, Zu viel Einweg bei Tragetaschen; http://www.umweltbundesamt.de/presse/presseinformationen/zu-viel-einweg-bei-tragetaschen
