Környezetbarát, biztonságos, jobban bírja a terhelést, mint a “hagyományos” útburkolat, és a gyártása is körülbelül ugyanannyiba kerül. A gumibitument az 1960-as években Amerikában fejlesztették ki, majd néhány éve – hogy, hogy nem – egy magyar szabadalom oldotta meg az igazi elterjedését akadályozó problémákat.
A gumibitumen összetevőit bitumen, használt gumiabroncsokból származó gumiőrlemény és esetleg más adalékanyagok adják. Legalább 15 százalék gumiőrleményt kell tartalmaznia. Egy kilométernyi útszakasz gumibitumennel való befedéséhez mintegy ezer darab használt abroncsra van szükség.
A tapasztalatok szerint a gumibitumennel burkolt út kevésbé repedezik és nyomvályúsodik, illetve nagyobb a terhelhetősége és ezáltal hosszabb az élettartama is, alacsonyabb a fenntartási költsége. Ráadásul kisebb menetzajt is kelt és jobban elvezeti a vizet. Ezek mellett jobban is tapad, körülbelül 5-10 százalékkal rövidül rajta a féktávolság. A felmérések szerint a már ismert anyaggal bevont utakon az USA-ban és Nyugat-Európában 43 százalékkal csökkent a balesetek száma a korábbihoz képest.
A használt gumiabroncsok gumibitumen gyártásához való felhasználása pedig az ilyen jellegű hulladékok mennyiségét csökkenti, és mérsékli a lerakásukkal járó környezetterhelést.
Egy kis gumibitumen-történelem
Bár a gumibitument az Egyesült Államokban fejlesztették ki, azt az anyagot gyorsan kellett felhasználni azért, hogy a gumiszemcsék nehogy “kiülepedjenek”, így muszáj volt az útépítés helyszínén előállítani.
Ezt a nehézséget szüntették meg a MOL és a veszprémi Pannon Egyetem szakemberei, akik kémiailag stabilizálták, ezáltal egy új típusú útépítési kötőanyagot hoztak létre. A gumibitumen 2008-ban kapott építőipari műszaki engedélyt közlekedésépítési célú felhasználásra, 2009-ben pedig a termék és az előállítási eljárás szabadalmi oltalmat nyert.
Hazánkban jelenleg a magyar olajtársaság zalai finomítójában gyártanak gumibitument.
