Ahol te laksz, az szeméttelepre épült? Mi, hogy kikéred magadnak? Pedig lehet… Elődeink is szemeteltek – akkoriban is üzlet volt a szemét, derül ki Umbrai Laura: Így szemeteltek Budapesten című könyvéből.Egy-másfélszáz éve például a Gellért-hegy mögötti, elhagyott kőporbányába hordták a szemetet, amely még égetésre is alkalmas helyszín volt. De a lágymányosi kerületrészben, meg Albertfalva vagy az óbudai Filatorigát szomszédságában is működött szemét lerakására kijelölt hely. A pesti oldalon is igencsak sokan meglepődnének, ha a mai VII., VIII. kerületi vagy zuglói lakosként megtudnák, hogy egykori szeméttelep fölött élik az életüket.
Tudtad, hogy az 1800-as évek vége felé az épülő Városliget közelében (a valamikori homokbánya helyén) bezárták a szemétlerakót, ahol addigra hat holdat kitevő hulladék halmoz
ódott fel? A Kerepesi út Népligethez közeli része vagy a Soroksári út eleje, több kispesti területrész is rajta van azon a „listán”, amely a főváros egykori szemétlerakásra kijelölt telepeit összesíti. Ez és még nagyon sok színes, „szemetes” történet olvasható Umbrai Laura: Így szemeteltek Budapesten című könyvében.
A szerző nem pusztán átfogó képet ad a XIX. század felétől kb. a XX. század közepéig tartó időszakban a budapesti szemét-, illetve hulladékgazdálkodás történetéről, személyes történeteket is felidéz – ezekből nyomonkövethető, hogy a városiasodás előrehaladtával egyre szervezettebbé kellett tenni a szemét elhelyezését és kiderül az is, hogy mindez az üzleti élet része.
Az első szemétgyűjtő vállalkozás 1840-ben Pesten indult, és néhány év múlva vetélytársai is akadtak. Annyira beindult az üzlet, hogy a múlt század elején a székesfőváros vezetői – az új várospolitika szellemében – az addig piaci nyereségre törő magáncégek felvásárlásával közszolgáltató társaságot hoztak létre. Ennek eredményeként jelentős minőségi javulás következett be a szemétszállításban, megfogalmazódott a hulladékgazdálkodás igénye a korszak kimagaslóan képzett és tájékozott szakembereinek a fejében. Az elvi viták mellett érdekharcok is hátráltatták a modern, hosszútávú megoldások bevezetését, de elsősorban a gazdasági lehetőségek korlátozottsága akadályozta a szemét/hulladékügy haladó elképzeléseinek maradéktalan megvalósítását.
Akkoriban is voltak görbeutak. Például 1884 végén a Mérnöki Hivatal illetékese kiderítette, hogy a Kerepesi úti izraelita temető kapuja és a Józsefvárosi pályaudvar közötti, mélyebben fekvő területen illegális hulladéklerakás folyt már huzamosabb ideje. A
folytatás megakadályozására a kapitányság két lovas rendőrt járőröztetett a területen. De előfordult az is, hogy a szemétkihordásra jogosult vállalkozó azt tapasztalta, hogy „dézsmálják” a szemetét, vagyis más helyre viszik és ott próbálják a hasznosítható hulladékot kiszedni belőle – ismerős helyzet?
Az alapos kutatómunka alapján összeállított kötetből az is kiderül, hogyan szerveződött meg a főváros Köztisztasági Hivatala, hogyan és milyen – akkoriban korszerű – eszközökkel gyarapodott a szemétszállítás, és mikortól kezdett el működni a Szemétszállító és Feldolgozó Üzem az egykori Cséry-telepen.
Az Így szemeteltek Budapesten című könyvet várhatóan a hulladékgazdálkodással foglalkozó szakemberek és az ilyen tanulmányokat folytató diákok olvassák majd. De érdemes azoknak is bele-beleolvasni a könyvbe, akik a főváros múltja, „szemetes” oldala is érdekel, hiszen nemcsak sok színes emberi történetet ismerhetnek meg, hanem hozzájárul a sokoldalú, sok összetevőből álló hulladékos világ megismeréséhez.
Képek: Umbrai Laura: Így szemeteltek Budapesten – Napvilág Kiadó; http://nullahategy.hu
