A terézvárosi Szív utcai óvoda vezetője, Szakácsné Nagy Zsuzsanna, elsőre nem is érti a kérdésemet, amikor arról faggatom, hogy Zöld Óvodaként készülnek-e külön a Hulladékcsökkentési Hétre.
„Mi nem kampányszerűen vagy csak meghatározott időszakokban foglalkozunk a környezetünkkel, a szemlélet és a környezettudatosság nagyon régóta a pedagógiai programunk legmeghatározóbb eleme. E köré épül nálunk minden, nem egy nap, vagy egy hét, hanem ezek a törekvések a mindennapjaink részét képezik. Úgy gondolom, hogy ha az a célunk, hogy ez beépüljön a gyerekek tudatába és ő általuk a családjaik mindennapjába, akkor ezt nem lehet kampányszerűen csinálni. Nem az van, hogy a takarítás napján csak takarítunk és többet nem is foglalkozunk a témával, hanem folyamatában, mindig beszélünk a fontosságáról. Értelemszerűen kiscsoportban is másképp közelítjük meg a témát, de nagycsoportra már elérjük, hogy minden tudatosan és ösztönösen jön a gyerekektől. Flakonokból, jégkrémes pálcikákból, minden hulladéknak tűnő tárgyból játékokat készítünk, ezáltal a kreativitásunkat is növeljük. Nemcsak a gyerekeknél, a kollégáknál is óriási szemléletformálás ment végbe az elmúlt években. Rengeteg mindent teszünk természetesen, magától értetődően, hogy minden csoportban szelektíven gyűjtjük a hulladékot az alap, de a kollégák is külön gyűjtik a kávékapszulákat, mert tudjuk, hogy azokat is újrahasznosítják. Volt, hogy humuszt készítettünk, és erről is beszélünk, hogy az ő szintjükön megértsék, mi miért történik. Azt gondolom, hogy jól tettük, hogy egészen a gyökerekig visszanyúltunk, hiszen nagyanyáink is mindnet újrahasznosítottak, nem fordulhatott elő, hogy ételt kidobtak. A száraz kenyérből zsemlemorzsa lett, ma pedig simán kidobunk fél kilo kenyeret, mert nem friss. Mi az ételek felhasználhatóságával is fogalakozunk, nálunk minden gyerek tudja, hogy a száraz kenyérből némi fűszerrel kiváló chips készíthető. Ezekről mind beszélünk és hasznosítják otthon is. Törekszünk arra is, hogy lehetőségeinkhez mérten csak hazai élelmiszereket fogyasszunk. De játékot sem dobunk ki soha, amíg javítható, addig javítjuk. Ha már megunták a gyerekek, akkor csereberélik őket, vagy rászorulóknak ajándékozzuk, ezáltal nemcsak a hulladék csökkentését, hanem egymás segítését és az egymásra való figyelést is megtanulják. Játék és ruhabörzét már egyaránt tartottunk, elősegítve ezáltal is, hogy semmit ne ítéljünk kidobásra. Az udvarunkon nem EU szabványnak megfelelő (emiatt hulladéknak minősülő) raklapokból készültek a bútorok, de a virágtartók és a madáretetők is. A vízcsapjaink szűkítővel ellátottak és arra is ügyelünk, hogy soha ne égjen feleslegesen a villany. A gyerekeknél már annyira rögzültek és tudatosak ezek a dolgok, hogy sokszor kapunk olyan visszajelzéseket, hogy a kicsik otthon szóvá teszik, ha valamit nem úgy tapasztalnak, mint az oviban. Hiszek abban, hogy jó úton járunk, hiszen az óvodai nevelés által a családok mindennapjainak is része lett a tudatosság.”P
