Bobál István a Hunyadi téri piac emblematikus arca. Rengeteg visszatérő vásárlója van, de amitől ő több mint bármelyik másik árus a piacon, az az, hogy nemcsak a szavak, a tettek szintjén is tesz a környezetért.
Óriási sor áll Pista bácsi standja előtt, mintha egyedül árulna a piacon. 2010-ben ment nyugdíjba, onnantól teljes mértékben a piacozásnak szenteli az életét. De nemcsak a minőségi áruk, a környezet védelme és a hulladék csökkentése is védjegyévé vált az utóbbi időben. A vevők is imádják, nemcsak a humora miatt, hanem mert mindenkihez van egy-egy kedves szava, illetve hasznos praktikákkal is kérés nélkül szolgál. A környezetbarát csomagolást egy éve dobta be a köztudatba, nemes egyszerűséggel kiírta a standjára, hogy kivezeti a nylon szatyrot. „Vidéki vagyok, úgy nőttem fel, hogy nem tudtam mi az a kuka, nem termeltünk ipari mennyiségben hulladékot, mint manapság. Merthogy soha nem volt nekünk. Minden egyes maradékot el vagy felhasználtunk. Eredendően ezt a szemléletet hoztam magammal, és volt egy pont ahol besokalltam a nylon szatyor mizériától, mert láttam magam előtt, hogy milyen mennyiségű szemetet halmozunk fel csak zacskókból”.
Első körben azt kérte a vásárlóitól, hogy a nylon táskát hozzák vissza, három – négy alkalmat simán kibír egy-egy darab. De rengeteg vevőnek volt a kérése, hogy mindent tegyen külön. „Hiába mondtam, nekik, hogy az alma a krumplival nincsen haragban, nem fogják egymást bántani, ha egybe rakom őket, nem arattam osztatlan sikert”. Miután figyelemmel követte a világ dolgait, szörnyülködve látta a hírekben, hogy merre tart a világ, hogy elönt mindent a szemét, ha senki nem tesz semmit. Így döntött, hogy nem vár tovább, nem érdekli, hogy ki mit szól, befejezi a nylon táskák osztogatását. Először csodabogárként tekintettek rá, aztán egyre nagyobb lett az érdeklődés. „Csak pozitív visszajelzést kaptam, gratuláltak, biztattak és rengeteg új vevőm is lett. Mintha nem akarnák elhinni, még vidékről is jöttek, hogy valóban lássák a saját szemükkel”. Soha nem gondolta, hogy egy ilyen apró változtatásnak ilyen mértékű ereje lehet, de ez most egyértelműen arra ösztönzi, hogy ne hagyja abba. Azóta zsákokba pakolja a zöldséget, gyümölcsöt és mindenkit megkér, hogy a következő vásárláskor a zsákot hozza vissza magával. A vevők nagyon jól fogadták az ötletet, és gyakran rácsodálkoznak, hogy nem kér külön pénzt a zsákokért. Sőt, volt, aki anyagot hozott neki, hogy legyen utánpótlás. A zsákokat a lánya varrja, a veje pedig a zsinórokat húzza bele, azaz minden családi összefogással készül. A kollégák egyelőre még várakozó állásponton vannak, de Pista bácsi reméli, hogy egyre többen fogják követni. Ő maga nem áll le, sőt, úton – útfélen hirdeti a hulladékcsökkentés fontosságát.
Kiváló ötletnek tartja a Hulladékcsökkentési Hetet, és bízik abban, hogy minél többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. Reméli, hogy a figyelemfelkeltésen túl egyre több emberhez elér az üzenet, hogy az unokáinak már az lesz a természetes, hogy hulladék nélkül kell és lehet élni.
