18 évvel ezelőtt a Szamos folyásának felső vízgyűjtő területén működős Aurul román-ausztrál bányavállalat ciánnal és nehézfémekkel telt zagyvatározója átszakadt és a 100 000 köbméter mérgező anyagokkal telt hordalék a Lápos folyón át a Szamosba ömlött és azon keresztül a Tisza élővízbe került.

A szennyezés két hét alatt vonult le a folyó magyarországi szakaszán, ökológiai katasztrófát okozva Tisza élővilágában. Az Országgyűlés 2000-ben hozott határozatában (június 16. határozat 10. pont) a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította február 1-jét.

Kárenyhítés

Csengernél a határérték 320-szorosát mérték február 1-jén, amikor elérte a szennyezés a települést. Vásárosnaménynál, a Szamos-Tisza összefolyásába február 2-án ért az ártalmas anyagokat tartalmazó víz. Egyértelművé vált, hogy a kárenyhítésre a megoldást a Tisza tó, illetve a kiskörei vízlépcső jelenti. A vízügyi szakemberek megalkották a Tisza vizén élő települések 120 ezer lakója (Szolnok, Tószeg, Zagyvarékas, Szászberek, Újszász, Rákóczifalva és Rákócziújfalu) védelmének stratégáját, melynek a szennyező víz hígítása volt a lényege. A víz levonulását sürgető terv szerint a vizet a Tisza-tavon belül a folyómederben tartották, majd a tározó medencéiből származó tiszta vízzel felhígították.

Vízhígítás

A közel 40 kilométer hosszan elterülő ciánfolt február 12-én hagyta el az ország területét. A becslések szerint 1240 tonna hal pusztulását okozta a mérgezés. Az elpusztult halászható halak értékét 874 millió forintra becsülték. A szennyezés észlelése során gyorsan reagáltak a hazai vízügyi szervek. A szakemberek kidolgozták a kiskörei vízlépcső rendkívüli üzemrendjét. A víz hígításával enyhítették a kárt. Még mielőtt a szennyezett víz elérte volna a tározót, megemelték a víz szintjét a tározóban, majd miután a mérgező folt megérkezett, hígításra használták. Így a ciános víz nem jutott ki a Tisza főmedréből, ezért a mellékágak, árterek nem szennyeződtek. A szennyezés közel két hét alatt levonul a folyó magyarországi szakaszán. A katasztrófa télen történt, abban az évszakban, amikor a halak nagy része az iszap alatt telelt, így átvonult fölötte a mérgező víztömeg.

Gyors regeneráció

A vízügyi szervek biztosították a Tisza menti települések vízellátását. Szolnoknál még a tiszta Tiszából emeltek ki nagyobb mennyiségű vizet és azt itták a város lakosai a szennyeződés levonulását követően addig, ameddig újra veszélytelenül fogyaszthatták a folyó vizét. A kárenyhítést végzők eltakarították a tömeges halpusztulások után maradt haltetemeket. A folyó védelmével a szakemberek elérték, hogy Tisza-tó vízfelületének 93 százalékán az élővilág nem károsodott, a holtágak és az árterek minimális mértékben szennyeződtek. A folyó a vártnál gyorsabban regenerálódott, 3-4 év múlva megjelent a vízi élővilág 95 százaléka a Tiszában és a Szamosban. Viszont a lebegő hordalékokban és az üledékben még a 2010-es mérések szerint is sok volt a nehézfém.

Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be a ciánszennyezés miatt kárt szenvedett élővilág helyreállítására. Románia az Aurult tette felelőssé, de az ottani vizsgálat szerint a kárt „előre nem látható körülmények” okozták. 2001-ben kártérítési pert indított a magyar állam, mivel a peren kívüli megegyezés ajánlatára nem válaszolt az Aurul. 2006-ban a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy az Aurul jogutódja, a Transgold cég felelős. A Transgold idő közben csődbe ment, számos tulajdonosváltás következett be. Máig nincs anyagiakban kifejezhető eredménye a pernek.

Forrás: kotivizig.hu, greenfo.hu,