Az üveg története sok ezer éves múltra tekint vissza. Őseink egyes vulkanikus kőzetformációkban találkozhattak egy félig átlátszó anyaggal, üvegesen megdermedt lávával, amelyet obszidiánnak nevezünk, s amit elődeink először használati eszközökké (pengévé, ékké) majd dísztárggyá vagy éppen fegyverré alakítottak. A régmúlt történelmi korokban az üveg érték volt, amihez csak a fáraók, királyok, egyházi elöljárók juthattak hozzá. Az egyiptomiak és a föníciaiak már ötezer évvel ezelőtt
is képesek voltak üvegtárgyakat, üvegékszereket előállítani, a perzsák ugyanakkor drágakőnek tartották ezt az anyagtípust.
A római császárok korában a használati üvegtárgyak előállítására specializálódott üveggyártó műhelyek alakultak, a rómaiak találták fel az üvegfúvó pipát is, amely lehetővé tette a vékonyfalú üvegek készítését. Ebben az időszakban készítettek először parfümös üveget és ivóedényeket. Az üvegipar az évek során folyamatosan fejlődött. A XI. században már létezett a „palackészítő” foglalkozás, a XV. században Muranó szigetén fejtették meg a színtelen üveg titkát. A XVII. század során
az olvadt üveget már egy lapra öntötték és a szétterített anyag hűtésével jutottak síküveghez. 1903-ban készült el az első teljesen automatikus üvegfúvó berendezés, majd 1923-ban a Ford szerelt fel először szélvédő üveget az autóiba.
Manapság az üveg teljesen hétköznapi anyag, és a feleslegessé vált, vagy eltört termékeket gyakran egyszerűen csak kidobják. Az üveg olyan megszilárdult „folyadék” amelyben a molekulák nem kapcsolódnak egymáshoz olyan szilárdan, mint a fémekben vagy a fában. Megolvasztás útján előállított, kristályosodás nélkül megdermedő, áttetsző, kovasavat (szilícium-oxid) és fém-oxidokat tartalmazó, szervetlen anyag. Az üvegtárgy formáját fúvással, hengerléssel vagy öntéssel adják meg. Azután
fokozatosan hűtik, csiszolják. Minden típusú üvegnek megvan az egyéni készítési módja és az egyéni összetétele is. Az üveg összetevői sokféleképpen változnak, annak fényében, hogy milyen feltételeknek kell majd megfelelnie a készterméknek és mi lesz a rendeltetése. Az alapvető nyersanyagokon kívül eltérő mennyiségű fém-oxidokat adnak az üveghez, más-más tulajdonságokat, szilárdságot, színt, fénytörést érve el ezzel. Megkülönböztetjük az öblösüvegeket, világítási üvegeket,
csöveket, kristály-, tábla, tükörüvegeket és biztonsági üvegeket. Az üveg tudatos felhasználása azon alapul, hogy ellenáll a különböző kémiai hatásoknak. Nem oxidálódik, nem engedi át a vizet, nem bomlik, formatartó, magyarul időtálló. Éppen ezért a leggyakoribb használatát a csomagolóiparban figyelhettük meg. Manapság azonban az üvegpalackokat szinte teljesen leváltották a PET palackok és a fémdobozok.
Az üveg teljes egészében újrahasznosítható, ami azt jelenti, hogy 100 kg üveghulladékból, 100 ugyanennyi új üvegterméket nyerhetünk. Az üveg hátrányai közé tartozik az, hogy a gyártása során rendkívül sok energiát használnak el, ezen kívül viszonylag nagy a tömege és törékeny, ezen tulajdonságai megnehezítik a tárolását, szállítását. Viszont az üveg az egyetlen olyan anyag, amit számtalanszor újra lehet hasznosítani anélkül, hogy a minősége romlana. Az üveg újrahasznosítása
mellett szóló egyik indok éppen a hátrányaiból következik, abból, hogy rengeteg természetes nyersanyagra van szükség a gyártása során, kvarchomokra és szódára, amelyek mennyisége a természetben korlátozottak. Azáltal, hogy a már meglévő, és hulladékká vált termékeket forgatjuk vissza a gyártásba nem csökkentjük a természet nyersanyagkészletét. Ezen felül negyed annyi energiafogyasztással jár az, ha az üveggyártás során csak üveghulladékot használnak fel. Ez főként abból adódik,
hogy sokkal alacsonyabb hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a zúzott üveget megolvasszák, és új termék készüljön belőle, mint ahhoz, hogy az elsődleges nyersanyagokból készítsék el őket. Az üveg újrahasznosítása mellett szól, hogy így csökkenthető a lerakókra kerülő hulladék mennyisége is. Környezetkímélő hatásain túl az üveg újrahasznosítása költséghatékony is, hiszen gazdaságosabb a már meglévő hulladékból, kevesebb energiafogyasztással újat előállítani, mint a természet
energia- és nyersanyagkészleteit fosztani. Azzal, hogy üveggyárak, válogatók létesülnek, új munkahelyek is nyílnak, így társadalmi szempontból is látható a pozitív hatása.
Összegyűjtöttünk néhány hasznos tippet az üvegek szelektív gyűjtéséhez:
- Az üveggyűjtőbe vitt üvegeken ne maradjon kupak, fedő, gyűrű!
- Nem szükséges leszedni az üvegeken lévő papír címkéket!
- Az italos palackokat teljesen üres állapotban dobjuk ki, kimosni azonban nem szükséges kivéve, ha olajosak vagy zsírosak!
- A befőttes üvegekben nem maradhat semmilyen ételmaradvány!
- Nem baj, ha a gyűjtőedényekben összetörnek az üvegek!
- A gyógyszeres üvegeket nem szabad az üveggyűjtőbe dobni, ezeket a hulladékokat a gyógyszertárakban gyűjtik vissza!
- Nem kerüljön szemüveg, porcelán, hőálló üveg a gyűjtőkukákba.
- A vegyszert tartalmazó üvegek veszélyes hulladékok, amelyeket általában a hulladékudvarokban vesznek át. A leadható hulladékok köre és az átvétel feltételei térségenként eltérőek lehetnek, ezekről minden esetben előzetesen tájékozódjon a hulladékudvar üzemeltetőjétől.
- Az 500 m2-nél nagyobb üzletekben az üveghulladékokat visszaveszik, ha azokat a vásárló visszaviszi az értékesítő helyre.
Az üveg újrahasznosítása nem újkeletű dolog. A társadalom már az ókorban felismerte, hogy célszerű az arra alkalmas eszközöket lehetőség szerint megőrizni és újra felhasználni. Törökország déli partjainál kutatók több ezer éves hajóroncsot találtak, amelynek teljes rakománya használt üveg volt. Napjainkban a környezetünk iránti felelős gondolkodás és a gyártás hatékonyságát illető megfontolások is arra ösztönöznek, hogy nem folytathatunk értelmetlen pazarlást, a megfelelő
hulladékokat újra kell hasznosítani. Erre az üveg a legalkalmasabb, hiszen egyedülálló módon 100 %-ban hasznosítható, mégis ma Magyarországon ez a legkisebb arányban visszagyűjtött csomagolóanyag. Számszerűsítve, az összes kibocsátott csomagolási üveg 32 %-a kerül újrahasznosításra. Ha belegondolunk, hogy ennek az aránynak nagy részét a koncentrált ipari begyűjtés adja, könnyen felismerhetjük, hogy a lakossági közreműködés nagyon csekély ezen a területen. Márpedig az EU által
kijelölt 60%-os visszagyűjtési arányt nem érhetjük el társadalmi szerepvállalás hiányában. Összehasonlításképpen Európa északi területein, mint például a Skandináv államokban ez az arány 95 %.
Nagyszerű előrelépésnek könyvelhetjük el a 2009-ben elindult programot, melyben a hotelek, éttermek és az őket ellátó nagykereskedők összefogtak, hogy a vendéglátó övezetekben használatos üvegeket szervezetten összegyűjtsék. Ez azt jelenti, hogy a vendéglátóipar szereplőitől gyakorlatilag minden üveg visszatér a körforgásba.
Az üvegek hasznosításának az üvegek tiszta állapota és a pontos különgyűjtés a feltétele. Hazánkban, általánosságban a színes és fehér üvegeket gyűjtik külön, bár a Nyugat-Európai országok zöld és barna üvegek között is különbséget tesznek. Fontos, hogy a porcelán, valamint a hőálló és laborüvegeket nem szabad az üveggyűjtőbe tenni, az ilyen típusú hulladékokat sem ember, sem gép nem tudja elkülöníteni. Ezek az üvegek használhatatlanná tehetik az újragyártott termékeket és a
gyártósorban is könnyen meghibásodást okozhatnak.
A házhoz menő, zsákos gyűjtés egyelőre kivitelezhetetlen, hiszen az üvegszilánkok kiszakíthatják a szemeteszsákot és sérülést okozhatnak. Az üveghulladék a gyűjtőszigeteken vagy a hulladékudvarokban gyűjthető, valamint a 2010 júniusa óta életbe lépő szabálymódosítás szerint az 500 m2-t meghaladó áruházakban kötelező a kereskedelmi csomagolás hulladék visszavétele, ha azt a fogyasztó visszaviszi az értékesítőhelyre. A változás mintegy 2000 üzletet érintett az országban. Ezért hangsúlyozzuk, indulj tele kosárral vásárolni és vidd vissza az üvegeket az áruházakba, hiszen környezetünk védelme mindannyiunk közös érdeke.
Felhasznált irodalom:
- ÖKO- Pannon Nonprofit Kft. – Kis üveghatározó
- http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/eloado/kemia/uveg.html
- https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cveg
