Sajtótájékoztató a hulladékgazdálkodási törvények módosításáról

Sajtótájékoztató a hulladékgazdálkodási törvények módosításáról

2020. december 08.

Tisztelt Kollégák!

Nagyon sok szeretettel köszönötöm Önöket!

A Kormány T/13958. számon benyújtotta az „Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé.

Ennek a csomagnak alapvetően két nagy ágazati része van egy hulladékgazdálkodási és egy energetikai. A mai napon a hulladékgazdálkodási kérdéseket szeretném Önökkel áttekinteni.

Ennek a törvénytervezetnek történelmi jelentősége van: 

  • egyrészt hosszú évek munkája előzte meg annak az új modellnek a kidolgozását, amelyet a törvénytervezet tükröz,
  • másfelől a javaslat egy olyan modellre való áttérést céloz, amelynek köszönhetően  
  • az ország megtisztulhat, 
  • egy egységes hulladékgazdálkodási rendszer jöhet létre, 
  • és amelyben a folyamat végtermékeként keletkező hulladék fokozatosan átalakul és új szerepet tölthet be (másod)nyersanyagként az újrahasznosítás, újrafelhasználás során. 

Ugyanakkor az új modell bevezetése nagyon összetett, ezért ha megengedik, akkor bemutatnám önöknek a szabályozás sarokpontjait:

1. Mi is ez az új modell?

A Kormány az idén a Klíma- és Természetvédelmi Akciótervben számos kérdésben állást foglalt: már akkor elmondtuk, hogy sor fog kerülni az egyszer használatos műanyag termékek kivezetésére, a műanyag hordtasakok – közismertebb nevükön – nejlon zacskók drasztikus csökkentésére, a visszaváltási rendszer bevezetésére, az illegális hulladék felszámolásának a megkezdésére és a hulladékgazdálkodási rendszer racionalizálásásra.

Ezek mind-mind olyan célok, amelyek mögött egy átfogó, nemzetgazdasági szinten is realizálódó gazdasági modell áll.

Át szeretnénk térni a körforgásos gazdasági modellre. 

Egy olyan modellre, amelyben a hulladék nyersanyaggá válva újra meg újra visszakerül a gazdaságba, így jöhet létre a körforgás.

A nyersanyagból (pl. műanyag, vagy fa) pedig termék lesz, mely valahányszor visszatér a gazdaságba, mindig újrafeldolgozzák és mindig valami új lesz belőle. A műanyag palackból ismét egy palack, majd később akár egy játék.

Ezzel számos dolgot elérünk:

  • kíméljük a még ki nem termelt nyersanyag készleteinket, hiszen azokat használjuk a termékeinkhez, amelyeket már kitermeltünk,
  • ez nagyon fontos, hiszen számos olyan nyersanyag van, amely el tud fogyni, ki tud merülni, így soha nem tudjuk őket már visszapótolni, ha elfogytak. 1970 és 2017 között a nyersanyagok éves globális kitermelése több mint megháromszorozódott, 27 milliárd tonnáról 92 milliárd tonnára nőtt. 2000 óta a kitermelési méretek felgyorsultak és átlagosan 3,2%-al nőttek évente. 
  • Jelenleg még ezeket a nyersanyagokat kitermeljük, a belőlük készült termékeket használjuk, majd ha már nem szükségesek kidobjuk őket. Egyúttal kidobjuk velük együtt az értékkel bíró alapanyagot is. Mindez számokban kifejezve azt jelenti, hogy fejenként nagyjából 16 tonnányi nyersanyagot használnak fel évente az Unióban, amelyből 10 tonna kerül az anyagkészletekbe (infrastruktúra, lakhatás, tartós áruk), 6 tonna pedig hulladékként hagyja el a gazdaságot. Világszerte személyekre lebontva a naponta keletkező hulladék átlagosan 0,74 kilogramm.

Látható, hogy sokat pazarlunk: túl nagy arányba kerülnek az értékes nyersanyagok a kukákba. 

Ahogy gyorsul az életünk, úgy növekszik a hulladék mértéke is. Az előzetes prognózisok szerint, ha továbbra is így éljük az életünket, akkor 2050-re a globális hulladék várhatóan 3,40 milliárd tonnára nő majd. 

  • ha újra tudjuk hasznosítani az a hulladékban rejlő nyersanyagokat újra és újra, cirkulárisan a gazdaságában, akkor ez a folyamat megállítható, visszafordítható.
  • Az anyagában hasznosított hulladékok arányának alakulása, mely ennek a folyamatnak az előrehaladását mutatja, az látható, hogy 2007-től kezdve trendjében folyamatosan emelkedik: a 2004. évi 35,3 %-ról 2019-re már 65,3 %-ra nőtt. 
  • Emellett trendjében folyamatosan csökken a megfigyelt teljes időtávban a csupán lerakással ártalmatlanított hulladék aránya az összes hulladékkezelési mód között: 2004-ben a hulladék majdnem 60%-át raktuk le a hulladéklerakókba, 2010-ben már csak 48,7%-át, 2015-ben 40,3%-át, 2019-ben pedig már csak 27,8%-át. 

Ha csak a települési hulladékot nézzük, ott is az látható, hogy 2004-ben még a hulladék 84%-a került lerakásra, ez 2010-ben és 2015-ben 51%, 2018-ban 48%, 2019-ben pedig 50,1% volt. A települési hulladék újrahasznosításának aránya 2004-es 11,8%-ról 2019-re 35,8%-ra javult. Ez a V4 országok közül a legjobb eredménynek tekinthető, de még mindig jelentősen elmarad az Unió 47,4%-os átlagértékétől.

  • A tendencia tehát az, hogy növeltük az újrahasznosítás arányát, de még mindig sok hulladék kerül a lerakókba. 

A körforgásos gazdaságra történő áttérés uniós előírás is, hiszen uniós irányelvek írják elő, hogy 

egy-egy nyersanyagból meddig és mennyit kel újrahasznosítanunk:

  • a települési hulladék esetében 2025-re 55%-ot, 2030-ra 60%-ot, 2035-re pedig már 65%-ot
  • a csomagolási hulladéknál 2030-ra 70%-ot;
  • emellett drasztikusan csökkentenünk kell a hulladék lerakását: 2035-re legfeljebb 10%-ra. Noha ez jelenleg is folyamatosan csökken, hiszen 15 éve, 2004-ben még közel 58,5% volt, 2019-ben már csak 27,8% volt, azért még nagyon messze a 10%-os célérték.
  • szintén a nemzetközi szintű előírások részeként javítanunk kell a szelektív gyűjtési mutatóinkat: 2023-ra a biohulladék, 2025-re pedig a háztartásokban keletkező textil- és veszélyes hulladék elkülönített gyűjtését kell kiépítenünk.

Magyarországon évente összesen – mindent beleértve – fejenként 1950 kg hulladék keletkezik (2004-ben még 2518 kg hulladék jutott egy főre).

Ha csak a háztartási, kommunális hulladékot nézzük, akkor 2019-ben 388 kg hulladékot termeltünk (ez 2004-ben még 454 kg volt).

Azt is hozzá kell tenni, hogy GDP arányosan egyébként lényegesen javultak a mutatóink: 

ha megnézzük, hogy ezer eurónyi GDP megtermelése során mennyi hulladék keletkezik, azt lehet látni, hogy kezdetben még mi termeltük a legtöbb hulladékot ehhez, azonban az utóbbi évekre már 55%-ot javultunk. 2004-ben még ezer EUR megtermelésekor 196 kg, míg tizenöt év múlva 2018-ban már csak 87 kg hulladékot termeltünk.

Ilyen előzmények után döntött úgy a Kormány, hogy a hulladékgazdálkodási ágazatot új alapokra helyezi és megkezdjük a fokozatos átállást a körforgásos gazdasági modellre, vagyis a lineáris, magas erőforrás igényű, jelentős károsanyag-kibocsátással, hulladéktermeléssel járó, valamint az ökoszisztémára és természeti tőkére károsan ható rendszerről áttérünk egy fenntartható körforgásos, kevésbé pazarló, hatékony nyersanyag felhasználású, nyersanyag újrahasznosítású rendszerre, amely munkalehetőségeket és magas életszínvonalat biztosít.

Mi is kell az új modellre történő átálláshoz?

A kérdés viszonylag egyszerű: jó minőségű hulladék.

A megfogalmazás paradoxonnak tűnhet. Mitől is lehetne jó a hulladék.

Gazdasági értelemben akkor, ha 

  • tiszta (azaz nem szennyezett ételmaradékkal, földdel stb.),
  • ha „fajtánként” szét van válogatva, hiszen ha külön van összegyűjtve, akkor megspórolható a többszöri válogatás költsége,
  • ha nem keveredik feldolgozhatatlan részekkel, elemekkel
  • és jelentős mennyiségben válik hozzáférhetővé.

Ezt számos eszközzel próbáljuk elérni az új javaslatunkban: 

  • egyszerűsítjük a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét, amihez egy egymásra épülő modellt dolgoztunk ki. Mindenekelőtt szeretnénk megteremteni annak a lehetőségét, hogy legyenek olyan helyek, ahol le lehet adni a felesleges dolgainkat, a használati tárgyakat, ruhákat, könyveket, akár munkába menet. Ennek a következő fázisa, hogy minden településen szeretnénk települési gyűjtőpontokat létrehozni, ahová bármilyen típusú hulladék leadható lesz szétválogatva. Az említett gyűjtőpontok kialakítására vonatkozó pályázatokat már jövőre kiírjuk. Ennek egy következő lépcsőfoka a meglévő hulladékudvarok bővítése és új hulladékudvarok kialakításának a támogatása. Szintén ezt a célt fogja szolgálni az úgynevezett visszaváltási rendszer bevezetése, több ütemben szeretnénk ugyanis elérni a csomagolási hulladékok újrahasznosításának a fokozását. 
  • Bevezetjük első ütemként a műanyag, az alumínium és az üveg csomagolások visszaváltási rendszerét.

A Pannon Egyetem legutóbbi kutatása (2020. szeptember) alapján a megkérdezettek 87%-a támogatta a visszaváltási rendszer bevezetését. Erre 2023-ban kerülne majd sor. Azt megelőzően pedig szeretnénk egy pilot időszakot, mely során az érintettek bevonásával megvizsgáljuk, hogy hogyan lehet elérni, a minél több helyen visszaváltási lehetőséget biztosító országos rendszert, hol célszerű ebben a rendszerben automatás, illetve kézi visszaváltást bevezetni (az említett kutatásban a válaszadók 76,5%-a egyébként az automatás rendszert preferálta).

Mindemellett érdemes arra is utalnunk, hogy az általam említett statisztikai adatokban szereplő hulladék mellett van egy másik is: az illegálisan lerakott, környezetszennyező módon, a többi szabálykövető magyar életminőségét rontó hulladék.

Ennek egy jelentős része újrahasznosítható, újrafeldolgozható lenne, ha szabályosan bekerülne a hulladékgazdálkodási rendszerébe.

Ezért a javaslatcsomagunk külön foglalkozik az illegális hulladéklerakók szigorú szankcionálásával, az ennek ellenőrzésére szakosodott hulladékgazdálkodási hatósági feladatok szabályozásával. Ez utóbbi azért is fontos, mert a hulladékgazdálkodási hatóság a kormányhivatalok szervezeti keretein belül működik majd, így minden megyében megjelenhetnek a legmodernebb eszközállománnyal felszerelt új hulladékgazdálkodási hatósági szakemberek. Mellettük a helyszíni ellenőrzések és bírságolások lebonyolítására felhatalmazást kapnak a különböző őrök, ellenőrök is. Ez egy teljesen új típusú hatósági együttműködést jelent majd. 

A szankciórendszer az arányosság elve mentén úgy került kialakításra, hogy annak a tettenérés esetén elrettentő hatása is legyen. 

Egymásra épülő, szigorú szankciórendszer bevezetését javasoljuk az alábbiak szerint:

a) szigorítjuk a büntetőjogi szankciókat,

b) kisebb mértékben módosítani javasoljuk a szabálysértési tényállások rendszerét,

c) szigorú közigazgatási szankciók bevezetését javasoljuk.

A Büntető Törvénykönyv módosítása három lényeges pontot tartalmaz:

  • három évig terjedő szabadságvesztéssel lesz büntethető, ha valaki engedély nélkül végez hulladékgazdálkodási tevékenységet (pl. a fuvaros hétvégén mellékfoglalkozásként sittet szállít úgy, hogy arra nincs engedélye), ennyi lehet annak a büntetése is, aki jelentős mennyiségű hulladékot elhelyez (ez 1000 kg-ot vagy a 10 köbmétert meghaladó mennyiséget jelent), 
  • öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki pl. különösen jelentős mennyiségű hulladékra követi el az adott bűncselekményt (azaz 10 000 kg vagy 100 köbméterre),
  • továbbá elkobozható lesz az eszköz is, amivel elkövették pl. az illegális hulladék lerakását.

Az illegális hulladéklerakás ellenőrzése nem a rendőrség hatásköre lenne az új rendszerben, hanem a hulladékgazdálkodási hatóságé. 

Ahogy arról szó volt ez a hatóság és a különböző terepen lévő őrök helyszíni ellenőrzés keretében bírság kiszabására lesznek jogosultak.

A magas bírságtételeket kormányrendeleti szintű jogszabály határozza meg:

1 db gumiabroncs illegális lerakása természetes személy esetében 100 ezer, nem természetes személyeknél 200 ezer Ft bírságot jelenthet. 2-5 db gumiabroncs, darabonként 150 ezer, illetve 300 e Ft. 5 db-ot meghaladó gumiabroncs m3-enként 1 millió, illetve 2 millió Ft lesz.

Műanyag termékek hulladékai esetében 1 m3-ig vagy 100 kg-ig természetes személyeknél 500 ezer, nem természetes személyeknél 1 millió Ft lehet.

De ha valaki egy kisebb zsák háztartási hulladékot kidob az autópálya mellett, akkor az ott lévő útellenőrök is megbírságolhatják majd, 1kg felett kilogrammonként 15 ezer forintra.

A hulladékgazdálkodási hatóság az illegális hulladék felszámolása mellett más feladatokat is kapna:

  • a termék értéklánc ellenőrzését a körforgásos gazdaságra való áttérés érdekében;
  • a hulladékgazdálkodás valamennyi etapjának megfelelőségi ellenőrzését (pl. összegyűjtés, szétválogatás ellenőrzése);
  • továbbá a környezetvédelmi hatóságtól számos engedélyezési, felügyeleti és egyéb ellenőrzési funkció kerül át a hulladékgazdálkodási hatósághoz.

A hulladékgazdálkodási hatóság szervezetileg a bürokráciacsökkentés érdekében nem önálló szervezet lesz, hanem a kormányhivatalokban jön létre, azaz minden megyében, kormányhivatalonként önálló szervezeti egységekkel.

Hogyan tudja ellátni az állam ezeket az új feladatokat?

Az új modellünkben a hulladék, mint nyersanyag a kiindulópont. Ezt kell olyan módon gyűjteni, szelektálni, előkezelni, majd újrahasznosítani, hogy elérjük a gazdasági termelékenység tekintetében a változáshoz vezető küszöbértékeket. Ezt az államnak kell megfelelő szabályozással elősegítenie és nem utolsósorban ellenőriznie. Az államnak tehát erős szabályozási, ellenőrzési, piacfelügyeleti és minőségbiztosítási funkciókat biztosítunk. Ez ugyanakkor nem lehetséges egy széttöredezett felelősségi rendszerre alapított, sokak között megoszló feladatellátási rendszerben. Éppen ezért a Kormány úgy döntött, hogy kijelöli azokat a tevékenységeket, amelyeket inkább maga szeretne ellátni.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tartós eredmények eléréséhez óriási infrastrukturális beruházásokra van szükség: új technológiákat kell bevezetnünk, növelnünk kell a különböző válogatóművek számát, ki kell építenünk a már említett gyűjtőpontok rendszerét és a visszaváltás bevezetéséhez szükséges eszközparkot. Ez óriási beruházásokat jelent. A jelenlegi járványhelyzetben a Kormány az emberéletek megóvásához szükséges feladatokra koncentrál, eközben igyekszünk a gazdaság motorjait is nagyobb fordulatszámra kapcsolni. 

Egy teljes ágazat reformját, infrastrukturális megújítását biztosító beruházás hatékony finanszírozásához más modell felé kellett elindulnunk. Éppen ezért szeretnénk azoknak a bevonásával megvalósítani ezt a nagy állami feladatot, akik most is a hulladékgazdálkodási piacon tevékenykednek. Ez azt jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok egy részét az állam rábízná egy koncessziós társaságra, aki vállalja, hogy az Unió által meghatározott, évekre lebontott célszámokat teljesíteni fogja, a Kormány szolgáltatási árakra vonatkozó elvárásait betartja és az említett célszámokhoz szükséges beruházásokat elvégzi. 

Az elsődleges nyersanyagok esetében eddig is ismert volt a koncessziós modell, most a másodlagos nyersanyagok esetében is elmozdulás történik ebbe az irányba.

Mi lesz a hulladékgazdálkodókkal?

A körforgásos gazdaságra való átállás csakis a hazai iparpolitika hathatós támogatásával valósulhat meg: vagyis másként fogalmazva az új modellre történő átállás a hasznosítási iparunkra, a hasznosítási vállalkozásainkra alapítva, azokra támaszkodva valósulhat meg.

Éppen ezért szeretnénk ezt az ipari szegmenst a továbbfejlődésben támogatni, az olyan technológiai fejlesztésekben, új technológiák bevezetésében, amelyek lehetővé teszik a termékek vagy anyagok nyomonkövetését, azok hosszabb élettartamát a lehető legmagasabb érték fenntartás mellett. 

Eközben a tervezés és a gyártási képességek, valamint az anyagtudomány továbbfejlesztését is tervezzük. 

Ehhez a továbblépéshez szeretnénk a hulladékgazdálkodási iparpolitikai támogatások rendszerét is kialakítani, átalakítani. Éppen abból a célból, hogy a piacon jelenleg működő hazai hulladékgazdálkodási vállalkozások könnyen bekapcsolódhassanak az új modellbe.

A koncessziós rendszer szereplőinek működését a megerősített hatáskörökkel rendelkező hulladékgazdálkodási hatóság és az autonóm jogállású Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal fogja ellenőrizni, felügyelni.

további cikkek

Több mint 5000 m3 hulladéktól tisztultak meg nemzeti parkjaink 2021. július 30. TMOP
Zöld hulladék: illegális lerakás helyett legális felhasználás 2021. július 30. TMOP
Szó szerint gyilkolhat a műanyaghulladék az erdőben 2021. július 29. TMOP
Köszönjük
Hírlevelünk már úton.