A kínai hulladék import tilalma Európát válaszút elé állítja. Az egyik út a status quo fenntartása a környezet, az egészség és az emberi jogok kárára. A másik út egy új lehetőség a körkörös gazdaság megvalósítására.

Napjainkban szinte minden nap elhangzik, hogy Európa válaszút előtt áll. Gyakran halljuk ezt a gazdaság, a lakosság elöregedése, az EU vezetése, a nacionalizmus és populizmus erősödése kapcsán is. Bár más intenzitással, de a kínai műanyaghulladék import-tilalom nagymértékben befolyásolja Európa és az EU hulladékágazatát. A műanyaghulladék-kezelés európai modellje 2017 decemberéig a következők szerint működött: túlnyomórészt égetőművekben történő elégetés (kb. 40 százalék), lerakókban való elhelyezés (kb. 30 százalék) és export (kb. 12 százalék) elsősorban Kínába, és más déli államokba. Az újrahasznosításra alkalmatlan, alacsony minőségű műanyagok növekvő mennyisége (gyakran eldobható termékek vagy csomagolás formájában), valamint az alulteljesítő szelektív hulladékgyűjtési rendszerek működésképtelensége és a másodlagos- és szűz műanyagok közötti egyenlőtlen árverseny jelentős visszaesést jelent a műanyagok újrahasznosítása terén Európában. Európában a tiszta, magas minőségű műanyag tekintetében lehet csak újrahasznosításról beszélni. Ami nem felelt meg ezeknek a kritériumoknak, azokat olyan országokba exportálták – elsősorban Kínába –, ahol olcsó az élőmunka, vagy alacsonyabbak a környezetvédelmi normák.

Egészen napjainkig a hulladék export egy olyan egyszerű metódus volt, amellyel amellett, hogy megszabadulhattunk a gyenge minőségű anyagoktól – amivel nem tudunk mit kezdeni Európában – még az európai újrahasznosítási rátát is emelni lehetett. Miközben az újrahasznosítási célok európai számítási módszere lehetővé teszi bizonyos hulladékok harmadik országban történő újrahasznosításának beszámítását (ez bizonyos értelemben ésszerű is olyan kis országok esetében, amelyek nem rendelkeznek nemzeti kapacitással, és ezért bizonyos hulladékáramok exportálására van szükségük), elvben ez a hulladék csak akkor tekinthető újrafeldolgozásnak, ha bizonyíthatóan megtörténik az újrahasznosítás vagy az újrafelhasználásra való előkészítés. Az igazság az, hogy kevés vagy semmilyen információ sincs arról, hogy az exportált hulladék újrahasznosítható-e és milyen feltételek mellett. Ha nincs nyomkövetési rendszer, csupán vágyálom az, hogy az EU alacsony minőségű, kis értékű műanyaghulladékát újrahasznosítják.

Ami a ténylegesen újrahasznosított hulladékot illeti, a közelmúlt kutatásai kimutatták, hogy ezekben az országokban a munkaügyi és a környezeti feltételek messze nem egyenértékűek az európaiakkal, ami gyakran a közösségekre, a közegészségügyre és a környezetre gyakorolt hatást illeti. Pontosan ezek az újrafeldolgozás, az újrahasznosítás vagy más módon történő hasznosítás körüli rossz körülmények állnak a kínai döntés mögött, amely 2018 elejétől tiltja a hulladékok importját. Bár rövidtávon nem várható jelentős változás, a tilalom fejtörést okoz azoknak az európai országoknak, amelyek jelentős mennyiségű műanyaghulladékot exportálnak, és ennek mennyiségét beszámítják az újrahasznosítási rátájukba. Teszik ezt annak ellenére, hogy nincs semmiféle bizonyítékuk arra, hogy az újrahasznosítás ténylegesen megtörténik. Most a probléma megduplázódik: mit kezdjenek a hulladékkal, és hogyan teljesítsék a vállalt értékeket?

Európa válaszúton áll, és csak két út létezik. Az első, hogy folytatják az eddigi gyakorlatot, mely szerint tovább növelik a gyenge minőségű műanyagok gyártását, és keresnek olyan „piacot”, ahol meg tudnak szabadulni tőle – bármi is történjék vele ott „újrahasznosítás” címén. Ez csak addig fog működni, amíg ezen országok nem követik Kína példáját, és nem határoznak úgy, hogy nem lesznek a világ hulladéklerakói.

A másik lehetőség, hogy a műanyag hulladékok keletkezését már annak forrásánál megállítják, ambiciózus műanyag-megelőzéssel és újrahasználati célszámokkal, valamint az európai újrahasznosítási kapacitás növelésével. Ez bátorságot, és a fogyasztói szokások jelentős átalakítását igényli, de ez az egyetlen, hosszú távú, jó megoldás a problémára, amely jó az embereknek, jó a bolygónak, és a gazdaságnak is.

Forrás: https://zerowasteeurope.eu/2018/02/europe-after-chinese-plastic-ban/